Charles Explorer logo
🇬🇧

Stylistic Analysis of Hungarian Texts

Class at Faculty of Arts |
ASE500009

This text is not available in the current language. Showing version "cs".Syllabus

1.       Arany János: A walesi bárdok

2.       Ady Endre x Bayer Zsolt

3.       A törvényhozás nyelve

4.       Karinthy Frigyes x Móricz Zsigmond

5.       A hivatal nyelve

6.       A tudomány nyelve

7.       Szászi Zoltán: A szokott helyen hatkor

8.       Esterházy Péter: Harmonia caelestis

9.       Parti Nagy Lajos: Magyar mesék

10.   A tolvajnyelv

11.   A tájnyelv

12.   Rákos Péter: Tanárnak lenni       Texty k analýze

1.      Arany János: A walesi bárdok   Edward király, angol király    Léptet fakó lován: Hadd látom, úgymond, mennyit ér    A velszi tartomány.   Van-e ott folyó és földje jó?    Legelőin fű kövér? Használt-e a megöntözés:    A pártos honfivér?   S a nép, az istenadta nép,    Ha oly boldog-e rajt' Mint akarom, s mint a barom,    Melyet igába hajt?   Felség! valóban koronád    Legszebb gyémántja Velsz: Földet, folyót, legelni jót,    Hegy-völgyet benne lelsz.   S a nép, az istenadta nép    Oly boldog rajta, Sire! Kunyhói mind hallgatva, mint    Megannyi puszta sir.   Edward király, angol király    Léptet fakó lován: Körötte csend amerre ment,    És néma tartomány.   Montgomery a vár neve,    Hol aznap este szállt; Montgomery, a vár ura,    Vendégli a királyt.   Vadat és halat, s mi jó falat    Szem-szájnak ingere, Sürgő csoport, száz szolga hord,    Hogy nézni is tereh;   S mind, amiket e szép sziget    Ételt-italt terem; S mind, ami bor pezsegve forr    Túl messzi tengeren.   Ti urak, ti urak! hát senkisem    Koccint értem pohárt? Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek!    Ne éljen Eduárd?   Vadat és halat, s mi az ég alatt    Szem-szájnak kellemes, Azt látok én: de ördög itt    Belül minden nemes.   Ti urak, ti urak, hitvány ebek!    Ne éljen Eduárd? Hol van, ki zengje tetteim -    Elő egy velszi bárd!   Egymásra néz a sok vitéz,    A vendég velsz urak; Orcáikon, mint félelem,    Sápadt el a harag.   Szó bennszakad, hang fennakad,    Lehellet megszegik. - Ajtó megől fehér galamb,    Ősz bárd emelkedik.   Itt van, király, ki tetteidet    Elzengi, mond az agg; S fegyver csörög, haló hörög    Amint húrjába csap.   "Fegyver csörög, haló hörög,    A nap vértóba száll, Vérszagra gyűl az éji vad:    Te tetted ezt, király!   Levágva népünk ezrei,    Halomba, mint kereszt, Hogy sirva tallóz aki él:    Király, te tetted ezt!"   Máglyára! el! igen kemény -    Parancsol Eduárd - Ha! lágyabb ének kell nekünk;    S belép egy ifju bárd.   "Ah! lágyan kél az esti szél    Milford-öböl felé; Szüzek siralma, özvegyek    Panasza nyög belé.   Ne szülj rabot, te szűz! anya    Ne szoptass csecsemőt!..." S int a király. S elérte még    A máglyára menőt.   De vakmerőn s hivatlanúl    Előáll harmadik; Kobzán a dal magára vall,    Ez íge hallatik:   "Elhullt csatában a derék -    No halld meg Eduárd: Neved ki diccsel ejtené,    Nem él oly velszi bárd.   Emléke sír a lanton még -    No halld meg Eduárd: Átok fejedre minden dal,    Melyet zeng velszi bárd."   Meglátom én! - S parancsot ád    Király rettenetest: Máglyára, ki ellenszegűl,    Minden velsz énekest!   Szolgái szét száguldanak,    Ország-szerin, tova. Montgomeryben így esett    A híres lakoma. -   S Edward király, angol király    Vágtat fakó lován; Körötte ég földszint az ég:    A velszi tartomány.   Ötszáz, bizony, dalolva ment    Lángsírba velszi bárd: De egy se birta mondani    Hogy: éljen Eduárd. -   Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal    London utcáin ez? Felköttetem a lord-majort,    Ha bosszant bármi nesz!   Áll néma csend; légy szárnya bent,    Se künn, nem hallatik: "Fejére szól, ki szót emel!    Király nem alhatik."   Ha, ha! elő síp, dob, zene!    Harsogjon harsona: Fülembe zúgja átkait    A velszi lakoma...   De túl zenén, túl síp-dobon,    Riadó kürtön át: Ötszáz énekli hangosan    A vértanúk dalát.

2. Ady Endre:    Menjünk vissza Ázsiába   Szeretett úri véreim: a serleg tele. Nincs már itt nekünk semmi keresnivalónk: gyerünk vissza Ázsiába!… Egy kis helyet talán kapunk, persze lehetőleg távol még az ázsiai kultúrára hajlandó népektől is. Bejöttünk – agg krónikások szerint – hős Álmossal s Árpáddal és társaival. Menjünk vissza Rakovszky Stefi, Lengyel Zoltán, ifj. Móricz Pál s a többi nyomában. De menjünk, míg – lehet…   E dicső, gazdag történelmű úri népségtől lakott ország tegnap szerencsésen elérte a legbalkánibb nívót. Az a gyalázatosságában is mulattató komédia, mely ez ország keserves parlamentjében tegnap lefolyt, bele fog kerülni a történelembe. Egy futó percig szeretnék honáruló „nemzetiségi agitátor” lenni, hadd tudnám kellő érzékenységgel felfogni a magyar parlamentben lefolyt skandalumot. Ilyen megríkató baromság megérésére mégsem voltunk berendezkedve, pedig elkészültünk mi már minden megérhetőre.   Parlament kell ennek az országnak? Kancsuka, nem parlament. Azaz dehogy kancsuka. Kisdedóvó, gyermekkert és sok-sok türelem, ha e dicső erényből maradhatott volna valami a huszadik századra.   Vázsonyi Vilmos, az egyetlen magyar népképviselő, akit öntudatos nép választott, nem juthat szóhoz a magyar parlamentben. Nem engedik szóhoz jutni a gyermekek, akik haragusznak, mert kinizsisdi s malomkősdi játékukat megzavarta, a gyermekek, akik, hajh, tizenkilencmilliomod magunk szerencsétlen bőrén kockáznak és malomköveznek.   Az immár legbalkánibb parlamentnek ez a botránya irtózatos, kegyetlen világosságot adott a mi szemeinknek. Olyan titkot világított meg, amit jaj de jó lett volna sohasem tudni. Megtudtuk hogy a magyar parlamenti gyermekek mind egyformák: esküdjenek bár a kétfejű sas karmára, a Széll Kálmán harmatozó pattanására, Kossuth Lajos kalapjára, pápa csalhatatlan őszentsége papucsára, bármire. Obskurus agyuk velejének vastag burkát csak egy kicsit kell megkarcolni, ott zsibongnak előttünk a maguk siralmasan hasonlatos voltukban.   Kultúr-bestiákat mondott Vázsonyi? A kultúra isteni nevében vétózunk e címadományozás ellen. De a bestiák reputációja érdekében is, mert a bestiák mindig ki merik a fogukat mutatni, nem csak akkor, mikor demokrata képviselővel van dolguk.   Szeretett úri véreim, Ázsia ordított fel tegnap bennetek. A nosztalgia, a nomád, baromi ember méla vágyakozása rohamba tört ki. Nem voltam ott, de látom a képet. Középen az agyonhajszolt egyetlen intellektus. Sokat tud, sokra vágyik, merész a hite, elszánt a munkája, nagy a gyűlölete. És – óh szörnyűség – ősei a Jordánon átkeltek. Ez a kis zsidó óriás közöttük. Ezt az óriást fiatalon fölkapta szárnyaira a hír, imádja őt sok ezerek tömege, s tud… Ez, ez a legborzasztóbb! Ez az ember mer tudni közöttük, a tudatlanok között! De meg hogy ez az ember zsidó! Ott áll zavarodottan a középen. Egy harsány szitok hallszik. Lengyel Zoltán kiáltott, egy ifjú együgyű, ki hiányos intelligenciájával más, kultúr országban evőkészlet tisztító sem lehetne. Meg Leszkay úr, meg Rakovszky úr, meg a többi jólismert idióta. És Vázsonyi egy egyfogatú kocsin futtat el ebből a komédia házból, hova bekerülni idestova erkölcsi halál lesz.   Szeretett úri véreim, értsük meg egymást. Kinizsi fáj ugye és a malomkő? A keleti nomád lomhasága lázadt fel ugye, hogy semmisítsük meg ezt az embert még a Krimiából velünk hozott eszközökkel, mert tanulni, tudni, s az ő fegyvereivel állni vele szemben nem tudunk. Ugye így van szeretett úri véreim? Mert csak így lehet menteni ezt a világra szóló skandalumot.   Ha ugyan így is lehet. De aligha. Néznek bennünket kultúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűk

This text is not available in the current language. Showing version "cs".Annotation

Předmět je koncipován jako seminář; navazuje na přednášku Funkční stylistika studovaného areálového jazyka.

Jeho cílem je aplikace teoretických poznatků na konkrétních textech současné maďarštiny. Cílem výuky je systemizovat stylistické prostředky a napomoci jejich využití v praktickém jazyce. Toto zajišťuje funkční stylistika.

Funkční stylistika vychází z jazykovědných směrů s funkčními hledisky. Vymezuje úlohu jazykově stylistických a extralingválních prostředků a komunikativní funkci sdělení a myšlenky. Funkční stylistika zkoumá, v jakém způsobu řeči jsou platné různé stylové jevy. Výklad zahrnuje rovněž kontrastivní srovnání maďarských a českých stylisticky příznakových výrazových prostředků.